Ki ne látott volna már nyitott szájjal bámuló vagy tévézésbe belefeledkező gyereket...!?
A gyerekek sokkal fogékonyabbak arra, hogy automatikusan kinyissák a szájukat, és az orruk helyett a szájukon vegyék a levegőt, mert anatómiásan kisebb a hely, ahol az orrukon levegőhöz jutnak, és ha picit is bedugul az orruk, vagy orrpolippal küzdenek, már nyitják is ki a szájukat. Ami viszont még több orrdugulást eredményez, és már ki is alakult az ördögi kör.
A szájlégzésnek viszont nagyon komoly és szerteágazó következményei lehetnek!
A szájlégzés ugyanis hozzájárul a gyakori megfázásos betegségekhez, a gyerekkori fogszuvasodás kialakulásához, de még a gyerekkori cukorbetegséggel és ADHD-vel is találtak összefüggéseket a kutatók. És még a felnőttkori végleges arcformát is befolyásolja, hogy gyerekkorunkban a szánkon vagy az orrunkon vettük-e a levegőt.
Így az első, és legfontosabb lépés, amit meg kell tanítanod a gyerekednek, hogy az orrán vegye a levegőt!
Kezdd egy játékos gyakorlattal:
Tedd fel neki ezeket a kérdéseket, és hagyd, hogy megválaszolja. (vagy ha elakad, segíts neki.) „Mire való a fülünk? Hogy halljunk vele! Mire való a kezünk? Hogy tapintsunk vele! Mire való a szemünk? Hogy lássunk vele! És mire való a szánk? Hogy együnk és beszéljünk vele. Na de mire való az orrunk...? Hogy szagoljunk ÉS LÉLEGEZZÜNK vele!”
Mesébe és dalocskába is illeszthetők ezek a kérdések, akár többször is el lehet gyakorolni.
Ez az első gyakorlat a tudatosításra szolgál, hogy a gyerek egyáltalán megértse, elgondolkodjon az érzékszervein, és hogy mi mire való.