Sokszínű stressz
A szervezet számára sokféle inger számíthat stresszornak. Klasszikusan a munkahelyi vagy a közlekedéssel járó stresszre szoktunk gondolni, de a tej(termékek) vagy épp egy térdsérülés ugyanúgy okozhat belső, biokémiai vagy strukturális stresszt is a testnek.
Amire pedig végképp nem szoktunk gondolni, az az érzelmi stressz. A funkcionális medicina ezeket „érzelmi toxinoknak”, a kínai orvoslás pedig „érzelmi patogéneknek” hívja. A lényeg ugyanaz: nehéz, kezeletlen vagy régóta fennálló, kiegyensúlyozatlan, lenyomott érzelmi állapotok is megbetegítőleg hatnak ránk!
Gondold végig: mit tudsz csökkenteni, hogyan tudsz jobban megküzdeni
Ha a stresszről beszélünk, először érdemes azt végig gondolni, hogy mik a csökkenthető stresszorok az életünkben. Azaz mik azok a faktorok, amikre van ráhatásunk. Ezeket érdemes csökkenteni, illetve teljesen kiiktatni.
Viszont nyilván van egy csomó olyan stresszforrás is, amiket nem tudunk (teljesen) kiiktatni. Ezekkel a nem csökkenthető stresszorokkal azt tudjuk tenni, hogy megtanulunk velük jobban megküzdeni.
Megküzdeni (coping) ugyanis lehet jól és rosszul. A rossz megküzdési technikák például lehetnek azok a függőségek, amik ideig-óráig enyhülést, figyelemelterelést, örömöt szolgáltatnak, de a nagyobb rendszerben ők maguk is hozzájárulnak a probléma fenntartásához. Ilyen az, ha a napi stresszünket esténként alkohollal vezetjük le, vagy épp erről szólhat az érzelmi evés is, amikor nem éhségből vagy örömszerzésből eszünk, hanem a feszültségünket, fájdalmunkat, szomorúságunkat enyhítjük étellel. Ilyenkor érdemes a függőségek mögött húzódó okokat feltárni, és a problémák gyökeréig leásni, valamint egészséges, fenntartható megküzdési módokat, technikákat elsajátítani.
Miután futsz, küzdesz vagy lefagysz, le tudod zárni a stresszciklust?
Az, hogy ki mennyire tud épp megküzdeni a stresszorokkal, attól is függ, hogy milyen állapotban van a HPA tengelye, azaz a hipotalamusz- hipofízis-mellékvese szabályozó köre. Amikor valamilyen stressz ér (akár jó is!), az agyad jelzi a mellékvesédnek, hogy termeljen olyan hormonokat, amik segítenek a megküzdésben. Azaz, ha a gazellával szembe jön az oroszlán, el tudjon futni. A gazella, miután megszűnt a veszély, lezárja a stresszciklusát, így visszaáll a nyugalmi állapot. Ha viszont folyamatosan krónikus stressznek vagyunk kitéve, és sosem zárjuk le a stresszciklusainkat, akkor állandósul a magas kortizolszint, és folyamatos készültségi állapotban vagyunk. A modern, rohanó, teljesítménykényszeres életstílusban a legtöbbeknek ez ismerős. Az utolsó állomása ennek a folyamatnak, amikor annyira kimerül a mellékvesénk, hogy a kortizolszint lezuhan, és már nem tudunk adekvátan válaszolni semmilyen stresszorra. Ilyenkor állandósulnak a visszatérő betegségek, beköszönt a szűnni nem akaró teljes kimerültség, vagy a kiégés.